Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lovak

A ló fejlődése:

 

 

horseeohippus.jpg

1. Eohippus: A lovak ősi képviselői mintegy 60 millió évvel ezelőtt alakultak ki. Hihetetlennek tűnik, hogy ez a szép formájú, elegáns állat, "a szellő és a levegő fia" a földtörténet őskorában, az eocénben még csak róka nagyságú, ötujjú növényevő volt. Ennek az őslónak, az Eohippusnak, hegyi és síkvidéki erdőben élő változatát feltételezik. A két változat több ágon fejlődhetett tovább, ezek nagy része időközben kipusztult.

 

 

mesohippus.gif

2. Mesohippus: Sok évmillió telt el, amíg az Eohippusból kialakult a prérifarkas nagyságú, kb. 60 cm magas Mesohippus, az úgynevezett középló. Ennek a szamár nagyságú, 90 cm-re megnövő, továbbfejlődött változatát már Meryhippusnak (3.) nevezi a tudomány. Lába már csak három, pataszerű ujjban végződött, amelyből a középső volt a legerősebb. Ezek a lovak az oligocén kor elejétől a pliocén korai szakaszáig éltek, s fejlődésük a mai lovakhoz vezetett.

 

 

merychippus.gif

pliohippus.gif

4. pliohippus: A Földünkön lejátszódó természeti és éghajlati változások a ló ősét az erdős, bokros, zsombékos területekről kikényszerítették a szabad, sík pusztákra. Így szükségessé vált az éber figyelem, sőt időnként a gyors menekülés is. Évmilliók során a pliocénban élő Pliohippusokban már ösztönösen kialakult, hogy csak nagy csoportokba verődve biztonságos az életük. Magasságuk túlhaladta az egy métert, formájuk is alkalmazkodott a gyors mozgáshoz, lábuk megnyúlt, és már csak egyetlen ujjuknak patában formálódott vége érintette a talajt. A lovaknak ez a kialakulása a mai Észak-Amerika területén ment végbe (ahol később kipusztultak), s onnan az akkor azzal összefüggő Eurázsiába és Afrikába vándoroltak át. Két nagyarányú beáramlást feltételeznek a pliocén elején és a pleisztocénban. A pleisztocén végére már elkülöníthetők a valódi lovak (Equus), a tigrislovak (Allohippus) és a szamarak (Hemionus).

 

 

Lófajták:

 

mongolia-khuvsgul-hovszgol-mongol-lo-felnyergelve-nyereg.jpg

Mongol ló:

 

Mongolul "taki"-nak hívják. Ez a mintegy 140 cm marmagasságú, durva fejű és nyakú, zömök kis ló külsejében a Przewalski-lóra hasonlít. Igen szívós, igénytelen, egyaránt jól viseli a Góbi-sivatag tűző napját s a -30 és a -40 °C-os mongol telet. Éppenúgy alkalmas arra, hogy étlen-szomjan egész nap a sivatagokat és a hegyeket járja, mint arra, hogy a 6-8 éves kisgyerekeket a közeli falvak iskoláiba vigye. Takarmánya legtöbbször annyi, amennyit legel. A lovakat szabadon tartják, a befogásuk "hosszú botos pányvá"-val történik. A mongol lovak bő tejelők, rendszeresen fejik is őket, mivel a jurták lakóinak az erjesztett lótejből készült kefir és kumisz fontos tápláléka.

 

image1-3008n.jpg

Arab telivér:

 

Ezt a fajtát a nemesség, a tetszetősség, a jó munkakészség, az edzettség, az igénytelenség, a szelídség, a tanulékonyság és az okosság megtestesítőjének tartják. S mindezeket a tulajdonságokat  kiválóan örökíti is. Nincs is olyan kultúrlófajtánk, amelynek ereiben arab vér ne csörgedezne. Eredete bizonytalan. Egyesek szerint az arab telivér ősei 5000 éves múltra tekintenek vissza, és legféltettebb kincsei voltak Salamon király ménesének is. Állítólag ebből a ménesből származott Mohamed próféta kedvenc lova. Mások szerint eredetét Mohamed azon öt kancájától veszi, amelyek mesébe illően rövid idő alatt vitték a győzelmi hírt Montától Mekkáig, miközben 95 kiváló társukat hagyták le. A keleti ember úgy vigyázott lovára, mint a szeme fényére, mert a Korán szerint "rettenetes halállal bűnhődik minden igazhitű mohamedán, aki hitetlennek ad el belőlük". Mindaddig nem is jutott el Keletről egy darab sem, míg - kb. 2000 éve - fondorlatos csellel ki nem lopták.

Az arab ló kis testű, marmagassága 150 cm, nemes, kicsi feje, okos szeme, apró, élénk füle, rövid, egyenes háta és ágyéka van, lába szikár, szőre fényes, lágy tapintású,  hosszú selymes farokkal és sörénnyel. Súlya 300-400 kg. Színe leginkább szürke, ritkán pej, néha sárga vagy fekete. Hosszú életű, s még a 25-30 éves ló is munkaképes. Rendkívül ellenálló és igénytelen, állítólag 24-48 órát is tud étlen-szomjan futni.

A "levegő fia", ahogy a keletiek hívják lovukat, hosszú idő alatt alakult ilyen csodálatossá. Táplálékban és vízben szegény élőhelye edzetté, szívóssá, ellenállóvá tette. Az arabok harcias életmódja - ahol a ló gyorsaságától fügött a lovas élete - fürgévé, kitartóvá, jó munkabíróvá alakította, a keleti ember lószeretete pedig kezessé, tanulékonnyá formálta. A csikó világrajövetele Keleten nagyobb ünnep volt a családban, mint a gyermek születése. A kancacsikót feldíszítették, és minden jóval kedveskedtek neki. A méncsikókat nem sokra becsülték.

 

 

zold_gomb3.jpg

Musztáng vagy indián ló:

 

A vadnyugati filmekben megcsodált gyönyörű alkatú, vad musztángok nem mások, mint az Európában kitenyésztett lovak elvadult utódai. Amerikában a ló - ahol őseinek hazája volt - még Amerika felfedezése előtt kipusztult. Az Újvilág meghódítása idején, 1492 után, amikor az aztékok és az inkák meglátták a lóháton ülő spanyolokat, természetfeletti lényeknek gondolták őket, s rettegtek az "ismeretlen szörny"-től. A harcban elesett hódítók lovai azután elszéledtek a prériken, de csak azok maradhattak életben, amelyek alkalmazkodtak az időjárás és a terület adottságaihoz, tűrni tudták az éhséget, a szomjúságot, a tűző napot, a dermesztő hideget.

Csak a szívós, erős egyedek maradtak életben. Ezeknek azután nem állhatta útját sem a rohanó patak, sem a sziklás vadon, sem a kietlen préri. Az állandó mozgás, a létért való küzdelem még erősebbé, szebbé formálta izmaikat, edzettebbé tette szervezetüket, miközben szaporodtak és terjeszkedtek. A múlt század közepére már 3 milliónyian voltak. Az indiánok megtanulták befogásukat, s rövid idő alatt a ló kezes segítőtársukká vált. A dél-amerikai gauchók is szívesen használták őket marhaterelésre. Az amerikai telepesek azonban úgy vélték, hogy a lovak elfoglalják a legelőket a jövedelmező marhacsordák elől, így megindult a vadménesek befogása. A lovak az állandó üldözés elől visszahúzódtak a távolabbi tájakra és hegyvidékekre. Később a technika minden eszközét bevetették irtásukra: teherautóval, helikopterrel üldözve próbálták őket befogni, s részben tenyész-, részben vágóállatként értékesítették. A kíméletlen irtás miatt számuk a századfordulón már csak 9000 volt. Megmentésükre akkor akciók indultak. A legeredményesebb mozgalom a "Gyermekek Lázadása" volt. Jelszava: "Mentsétek meg nekünk a musztángokat", nemcsak meghatotta, de el is gondolkoztatta a felnőtteket. Ma már minden musztáng védelem alatt áll.

 

 

23-1.jpg

Angol telivér:

 

Ennek a ma már az egész világon ismert fajtának az ősei keletről származtak. Az utódoknak versenyen kellett bizonyítaniukkiválóságukat, s mindig csak a legjobb eredményt elért lovakat tenyésztették tovább. Angliában a lóversenyzés igen régi keletű, a telivér tenyésztése nem is alakulhatott volna ki lóversenyzés nélkül. 1793-ban létesítették a szigetországban a General Stud Book törzskönyvet, ebbe csak azok az egyedek kerülhettek, amelyek gyorsaságukkal a legjobb eredményt érték el. Később csak azokat a lovakat ismerték el angol telivéreknek, amelyeknek ősei ebben a törzskönyvben szerepeltek.

Kitenyésztésekor nem a külső forma, hanem a gyorsaság volt a fontos, ezért nem is volt egyöntetű e lovak külleme.

Az angol telivér a világ leggyorsabb lova, könnyű, finom szervezetű, szikár, marmagassága 160-170 cm. Feje nemes, karcsú, nyaka hosszú. Mellkasa mély, a hasa sekély, se ez a lábakat még hosszabbnak tünteti fel. Súlya 400-600 kg. Színe a sárga és pej különböző árnyalata, de fekete és szürke is akad. Tetszetős küllemét, keménységét, gyorsaságát, élénkségét biztosan örökíti, ezért szívesen felhasználják nemesítésre. Néha ideges, túl élénk egyed is előfordul köztük, ezeknek számát gondos tenyésztőmunkával igyekeznek csökkenteni.

 

 

1-nonius-xlii_t2957.jpg

Nóniusz:

 

Mezőgazdasági kiállításokról, a kettes és négyes fogatversenyekről - amelyekben hosszú évek óta mindig nagyszerű magyar eredmények születnek - szinte mindenki ismeri ezt a főleg fekete vagy sötétpej színű, nagy testű lófajtát. Marmagassága 169 cm, testtömege 550-600 kg. Feje viszonylag nagy, hosszú háta, ágyéka, erőteljes mellkasa, széles szügye van. Munkakészsége kiváló, gyorsan fejlődik, hosszú élettartamú, nem túl igényes.

 

 

hidegveru.jpg

Magyar hidegvérű ló:

 

A hidegvérű ló nálunk nem őshonos. Elsősorban Ausztria Steyer tartományából jutott el a Dunántúlra árut szállító fuvarosok útján. Kismértékben belga lóval, nagyrészt ardenni import ménekkel nemesítették. Ennek hatására a fajta marmagassága 150-160 cm lett, gazdag izomzatú, szélesebb, jó testformát vett fel. A durva fej, az erősen csapott far, a sok lábállásbeli hiba mind eltűnt, és egyre előnyösebb megjelenésű, keményebb szervezetű fajtává vált. Színe többnyire sárga, sárgaderes, pej, pejderes, néha szürke  vagy tarka, ritkábban vércseszínű. Súlya 600-700 kg körüli. Gyors fejlődésű, már kétéves korában igába tanítható, ezért igen gazdaságos a tartása. Olcsó tömegtakarmánnyal is megelégszik. A ma élő lófajtákat vérmérséklet (temperamentum), illetve testtömeg alapján két nagy csoportra osztjuk: az élénk, kitartó, gyors, vékony csontú, könnyű testű lóra azt mondjuk, hogy meleg vérű, míg a nyugodtabb, lassúbb mozgású, erőteljesebb csontozatú, nagyobb testtömegű lovat hidegvérűnek nevezzük. Ezek a tulajdonságok nem függenek össze a ló testhőmérsékletével!

 

 

images.jpg

A muraközi ló:

 

Muraköz - Dráva-tájék - vidékén tenyésztették. Később Vas, Zala és Tolna megyében is elterjedt. A magyar hidegvérűnél sokkal élénkebb, mozgékonyabb, kisebb testű, keményebb szervezetű. Marmagassága 149-153 cm. Feje a testével arányos, nyaka nem túl hosszú, izmos, a háta és ágyéka középhosszú, feszes, jól izmolt. Végtagjai nem túl vastagok, szabályosak. Színe leginkább pej vagy sárga, csak néha szürke és fekete. Súlya 550-650 kg. A többi hidegvérű lófajtánál hosszabb élettartamú, 20-24 évig is elél és dolgozik. Fiatalkorában hosszabb távon is képes egyfolytában ügetni. Köves úton 40-50 q-t is elbír. Rendkívül tanulékony, igen jól kezelhető, jó takarmányértékesítő, gyors fejlődésű fajta. Régebben a hidegvérű lovak vonóerejét mind a mezőgazdaság, mind az ipar szívesen felhasználta. Napjainkban is jól beválik háztáji gazdaságokban, az állami gazdaságok és tsz-ek majorközi fuvarozásainál és kisebb ipari üzemekben közeli szállításokra. A muraközit mindig szívesen használták sodrott ló előállítására is.

 

 

lipicai-lo-kep.jpg

Lipicai fajta:

Őse még vértet viselt, a középkori páncélos vitézek kedvelt lova volt. A páncélos kézitusák elmúltával nemesítették spanyol ménekkel és kialakult a mai formája. A lóbarátok szerint a lipicai a világ legszebb lova. Alkata ideális, tartása nemes, sörénye pompázatos, fejformája egyszerűen szép, szeme értelmes. Az egyik legrotkább fajta. Szülőhelye a dalmát tengerpart, de ma már Ausztriában és Magyarországon tenyésztik. (A mi lipicai ménesünket Szilvásváradon lehet megtekinteni.) Kiscsikóként szürkés, sötétebb színű, később folyamatosan kivilágosodik a szőre. A pompás külsőhöz rendkívüli intelligencia párosul. Könnyen tanul, jól idomítható, ezért a bécsi, úgynevezett spanyol lovasiskola sztárja, akrobatikus mozgásformákra is betanítják. Hosszú életű.

 

 

morgan_horse.jpg

Morgan:

 

Legősibb észak-amerikai lófajta, hatással volt valamennyi, később kialakult amerikai lófajtára. Melegvérű, középmagas, pompás testű, többnyire fekete színű ló. Izmos és erős a teste, szívós és kitartó fajta, a betegségekkel szemben is ellenálló. Tanulékony és temperamentumos, a gazdájához nagyon ragaszkodik. Kiváló képességei miatt szinte mindenre tanítható: lovagolják, kocsiba fogják, igáslóként dolgoztatják.

 

the-palomino-horse.jpg

Palomino:

Csodaszép amerikai ló. Nem egyetlen fajta, a palomino kifejezés a színét jelenti. Palomino ló csak aranyszínű és fehér sörényű ló lehet. Külön tenyésztik különleges célokra: lovasbemutatókra, díszes ünnepségekre, parádékra. De a szépség mellett más erénye is van: szívós, kirartó, emiatt a cowboyok is nagyon megkedvelték. Barátságos jelleme, kiegyensúlyozott természete miatt népszerű családi hobbilónak számít.

 

pony_dog_02.jpg

Shetlandi póni:

A kicsik között is az egyik legkisebb ez az angol póniló. Magassága alig éri el az 1 métert. Viszont amilyen törpe, olyannyira szívós és erős. Szinte az egész évet a szabadban tölti, ott keresi meg a táplálékát is, alig igényel kiegészítő kosztot. Régen a traktort helyettesítette az angol falvakban. Nagyszerű teherbírása igazi málháslóvá teszi. Kinézetre nagyon vad a külseje, de jámbor lélek lakozik benne. Szelíd és kezes.

 

shire.jpg

Shire:

Söröslónak, szódáslónak is hívja a népnyelv, mert régen a városokban ilyen jól megtermett, robosztus lovak vontatta kocsikon vitték a söröshordókat, szódavizes üvegeket. Valójában Közép-Angliában kitenyésztett, félelmetes erejű, lenyűgöző megjelenésű igásló. Korábban a mezőgazdasági farmokon az erőgépeket helyettesítette. Szinte minden fajnak megvannak ezek a robosztus igáslovai, nálunk például muraközinek hívják az ilyen lovat.